Andi Weigand a német natúrboros hullámnak egyik meghatározó alakja. A frankföldi Iphofen kisvárosában műveli szőlőtőkéit, ahol olyan hagyományos fajtákkal foglalkozik, mint a Silvaner és a Müller-Thurgau, de merész, nem konvencionális módon készít belőlük bort: adalékanyagok nélkül, szűrés és derítés nélkül, a természet tiszteletével.

Andi 2015-ben vette át a borkészítést édesapjától, így a család második generációjaként műveli a szőlőt. A régióban szokatlan módon édesapja kezdettől támogatta a vegyszermentes, organikus gazdálkodásra és natúr borkészítésre épülő elképzeléseit. A Weigand család 2018-ban hivatalosan is organikus művelésre állította át 9,5 hektáros birtokát. Andi azóta Frankföld kicsi, de egyre élénkebb natúrboros közegének egyik fontos szereplőjévé vált.

Ültetvényei a híres Iphöfer Kronsberg dűlőn találhatók, amely Keuper talajáról ismert: agyag és mészköves márga keveréke, amely szerkezetet és sós karaktert ad a boroknak anélkül, hogy túl magas alkohol felé vinné őket. Andi tudatosan a domb alacsonyabb és oldalsó fekvéseiben dolgozik, hogy elkerülje a túlzott napsütést, és a klímaváltozás ellenére is megőrizze boraiban a frissességet és az egyensúlyt.

A szőlőtől a palackig mindent a minimális beavatkozás szemlélete határoz meg. A szőlőt kézzel szüretelik, az erjedések spontán indulnak, és a borkészítés egyetlen pontján sem adnak hozzá ként. Andi egy 80 éves kosaras préssel dolgozik, a borokat pedig nagy, hagyományos német tölgyfahordókban érleli. Egyes tételek, például az „Amphora”, qvevriben erjednek és érnek: földbe ásott, nagy grúz agyagedényekben, ami jól mutatja Andi nyitottságát az innováció és az ősi borkészítési technikák iránt is.

Borai örömteliek, vibrálóak és sallangmentesek. Legyen szó héjon tartott fehérekről, lédús, könnyen csúszó vörösökről vagy frissítő házasításokról, mint a „White”, a fókusz mindig az ihatóságon és a termőhely kifejezésén van. Merész címkéivel és merész gondolataival Andi borai egyszerre játékosak és nagyon is átgondoltak.

A jövő felé tekintve Andi már a biodinamikus gazdálkodás első lépéseit teszi, miközben továbbra is nagy figyelemmel gondoskodik idős tőkéiről és az ültetvények biodiverzitásáról. Célja világos: olyan borokat készíteni, amelyek a termőhelyet, az évjáratot és saját személyiségét tükrözik. Tiszta, erjedt szőlőlé, lélekkel.