A Ligas borászat a görög natúrboros mozgalom egyik meghatározó birtoka. Thomas Ligas 1985-ben alapította Észak-Görögországban, Pella régiójában, azzal a céllal, hogy újra kapcsolatot teremtsen a térség mezőgazdasági múltjával, és életet adjon azoknak az őshonos görög fajtáknak, amelyek sokáig háttérbe szorultak. Ma a birtokot lánya, Meli Ligas vezeti, aki a permakultúrára, az organikus gazdálkodásra és a minimális beavatkozásra épülő szemléletet viszi tovább.

Pella ősi, történelmileg gazdag vidék, amelyet sokan Nagy Sándor szülőhelyeként ismernek, borászati identitása azonban ma is újrafelfedezés alatt áll. Ültetvényeik változatos talajokon fekszenek: pala, agyag, mészkő és homokos vályog egyaránt megjelenik a birtokon. Ez a sokféleség adja a borok rétegzett karakterét: frissességet, textúrát, gyógynövényes mélységet és határozott ásványos vonalat. A birtok olyan őshonos fajtákkal dolgozik, mint az Assyrtiko, a Roditis, a Kydonitsa, a Xinomavro és a Limniona, minden fajtát inkább termőhelyi kifejezésként, mintsem előre meghatározott stílusként kezelve.

A szőlőben a permakultúra elvei vezetik a munkát. A cél nem az, hogy a tőkéket merev rendszerbe kényszerítsék, hanem hogy élő, kiegyensúlyozott környezet alakuljon ki, ahol a biodiverzitás, a talajélet és a természetes ellenálló képesség hosszú távon erősödhet. Minden a gondos gazdálkodással kezdődik, mert számukra a bor energiája elválaszthatatlan a föld egészségétől.

A pincében ugyanez a csendes, tiszteletteljes szemlélet folytatódik. A szőlőt kézzel szüretelik, az erjedések spontán, saját élesztőkkel indulnak, ként pedig csak minimálisan, vagy egyáltalán nem használnak. A héjon tartás fontos része a birtok karakterének, még a fehér fajták esetében is: textúrát, finom tannin szerkezetet és aromatikus mélységet ad a boroknak. Az érlelés tételtől és parcellától függően amfórában, régi hordóban vagy acéltartályban történik, mindig azzal a céllal, hogy a gyümölcs és a termőhely saját hangja maradjon előtérben.

A filozófia egyszerű: hagyni, hogy a föld beszéljen. Boraik kifejezőek, élők és karakteresek, a mediterrán melegséget frissességgel és feszességgel kapcsolják össze. Hagyományban gyökereznek, de nem maradiak; merészek, modernek és összetéveszthetetlenül görögök. Azt mutatják meg, mennyi mélység és eredetiség születhet abból, ha valaki őshonos fajtákkal és élő talajokkal dolgozik őszintén.