A Kioutsoukis család története a természethez való visszatérésről, gyökerekről és bátor váltásról szól. A városi életet maguk mögött hagyva Észak-Görögországban, Thesszaloniki közelében, lankás domboldalakon kezdtek új életet építeni, egy olyan vidéken, amelynek borkultúrája egészen az ókorig nyúlik vissza. Itt telepítettek 11 hektár szőlőt, és hozták létre a Kamara borászatot: egy családi birtokot, amely mélyen kötődik a görög hagyományokhoz, mégis modern natúrboros szemlélettel dolgozik.

Az ültetvényeken főként őshonos görög fajták teremnek, köztük Assyrtiko, Malagousia, Roditis és Xinomavro, valamint Limnio, Muscat és Moschofilero. Ezeket a fajtákat nem múzeumi különlegességként kezelik, hanem élő, kifejező szőlőkként, amelyek gondos művelés mellett tisztán tudják megmutatni saját karakterüket. A Kamara számára az őshonos fajtákkal való munka egyszerre jelenti a kultúra tiszteletét és nagyon is mai, vibráló borokat.

A család szemlélete túlmutat az organikus gazdálkodáson. Munkájukat a permakultúra, a biodiverzitás, a kézi munka és a természetes folyamatokba vetett mély bizalom határozza meg. A tőkék alacsony, körülbelül 140 méter magas domboldalakon nőnek, ahol az állandó északi szél segít megőrizni a frissességet. A talajok agyagos-homokos részekből, apró kövekből és palából állnak, ami textúrát, energiát és érlelési potenciált ad a boroknak.

A pincében nem irányítani akarják a természetet, hanem vele együtt dolgozni. Az erjedések saját élesztőkkel indulnak, borászati adalékanyagokat nem használnak, a borok pedig szűretlenül, minimális  vagy nulla hozzáadott kénnel kerülnek palackba. Sok tétel hosszabb időt tölt héjon, az érlelés pedig régi hordóban, amfórában vagy acéltartályban történik, mindig a fajta, a parcella és az évjárat karakteréhez igazítva.

Az eredmény kifejező, élő és őszinte borok sora. Egy Malagousia–Assyrtiko fehér lehet illatos és ásványos; egy héjon tartott bor texturált és fűszeres; egy pét-nat játékos és vibráló; a Xinomavro pedig mélységet, szerkezetet és sötét gyümölcsös intenzitást mutat. A borok között végig ugyanaz a fonal húzódik: tisztaság, frissesség és közvetlen kapcsolat a termőhellyel.

A Kamara filozófiáját szépen összefoglalja saját mondatuk: „A természet az igazi borász, az ember csak a segítője.” Boraik ezt a hitvallást tisztán hordozzák. Modern görög natúrborok, régi gyökerekkel, család, táj és a szőlő saját hangjába vetett bizalom formálja őket.