„Hiszek az idős ültetvényeken termő régi, őshonos fajtákban. A bor a szőlőben készül, nem a pincében. A célom az, hogy jól iható, könnyen érthető, mégis izgalmas bort készítsek, miközben tiszteletben tartom és megőrzöm a földet.”
— Davide Andreatta

Davide Andreatta útja a bor felé szinte egy véletlen műve. A 2010-es évek elején barátainak kezdett segíteni az ültetvényeken, és megfigyelésből, fizikai munkából, kíváncsiságból tanult, nem előre elhatározott terv szerint. 2014-re azonban világossá vált számára, hogy a bor már nem csak szenvedély. Breganzéban, Veneto régiójában bérelt egy ültetvényt, és olyan projektet kezdett építeni, amely saját tájának őshonos fajtáira és idős tőkéire támaszkodik.

Munkájának középpontjában olyan helyi fajták állnak, mint a Vespaiola és a Groppella: szőlők, amelyek magukban hordozzák a régió sajátosságait, és természetesen alkalmazkodtak annak körülményeihez. Davide számára ezek a régi, őshonos fajták nem nosztalgikus különlegességek, hanem élő eszközök őszinte, ellenálló borok készítéséhez. Segítségükkel nem a termőhely ellen, hanem vele együtt dolgozik, friss, jól iható és mélyen helyhez kötődő borokat készítve.

Breganze szőlői vulkanikus kőzeteken és ősi talajokon nőnek, amelyek tisztaságot, ásványos feszességet és sajátos frissességet adnak a boroknak. Davide művelése minimális beavatkozásra épül, középpontjában a talajélet és a biodiverzitás tisztelete áll. Nem erőlteti a tőkéket, inkább az egyensúly megőrzésére figyel: egészséges növényekre, élő talajokra és olyan gyümölcsre, amely már a pincébe érkezve is hordozza saját energiáját.

A pincében ugyanez a filozófia folytatódik. Az erjedések spontán indulnak, ként csak minimálisan, vagy egyáltalán nem használ, a borok pedig régi hordókban vagy üvegszálas tartályokban érnek, attól függően, mire van szükségük. Nincs szándék a karakter kisimítására vagy egy előre meghatározott stílus ráerőltetésére. A cél egyszerű: hagyni, hogy a bor önmaga maradjon. Kifejező, élő és könnyen iható.

Davide palackjai híresen letisztultak, gyakran hagyományos címke nélkül kerülnek forgalomba. A palackon szereplő név így egyfajta bizalmi pecsétté válik, közvetlen kapcsolattá a termelő és a fogyasztó között. Borai tele vannak személyiséggel: tiszták, ásványosak, frissítőek és őszinték, idős tőkék, őshonos fajták és a föld iránti mély tisztelet formálja őket.